Játsszunk el egy sötét, de tisztító erejű gondolatkísérlettel. Tegyük fel, hogy a geopolitikai feszültségek elszakadnak, és egy globális konfliktus visszaküldi a civilizációt a kőkorszakba. Nincs internet. Nincs elektromos hálózat. Nincs központi vízellátás. A boltok polcai üresek.
Az oktatás egy zéró összegű játszma. A nap 24 órából áll, a tanítási idő véges. Minden egyes óra, amit egy adott tárgynak szentelünk, egy olyan óra, amit elvettünk valami mástól. Valami olyantól, ami talán az életben maradást jelentené. A magyar oktatási rendszer jelenlegi formájában egy muzeális bűntény.
Képzeljünk el egy elegáns vacsorát. A társalgás közben valaki megjegyzi: Jaj, én sosem olvastam az Egri csillagokat, és azt sem tudom, ki írta a Himnuszt. A reakció garantált: döbbent csend, megvető pillantások. Az illetőt azonnal elkönyvelik műveletlennek, igénytelennek, a társadalom aljának.
Élt már át olyan napot, amikor nem érezte úgy, hogy egy láthatatlan algoritmus minden lépését figyeli? Amikor egy beszélgetés után nem jelentek meg kísértetiesen releváns hirdetések a telefonján? Amikor egy szolgáltatás használata nem járt azzal a nyugtalanító érzéssel, hogy a személyes adataival fizet érte?
Képzelje el, hogy beül egy csúcskategóriás, modern, önvezető autóba. A keze a kormányon, a lába a pedálok közelében. Az autó halad, Ön pedig élvezi a tájat. Időnként elfordítja a kormányt, rálép a gázra, és az autó reagál. A kontroll érzete teljes.De mi történik, ha egy nap egy mérnök megmutatja Önnek a kapcsolási rajzot?
Ismerős az érzés? Egy hosszú, megerőltető munkanap után hazaér. A nap folyamán több száz döntést hozott: a munkahelyi projektektől kezdve a bevásárlólistán át egészen addig, hogy mit válaszoljon egy fontos e-mailre. Estére úgy érzi, az agya mintha vattával lenne kitömve.
Képzelje el a tökéletes börtönt. Egy kör alakú épület, a cellák a külső fal mentén helyezkednek el, befelé néznek. A kör közepén egyetlen őrtorony áll. A torony ablakai úgy vannak kialakítva, hogy az őr minden cellába belásson, de a rabok soha nem láthatják, hogy az őr éppen őket figyeli-e. Ez a Panoptikon, egy 18. századi filozófus, Jeremy Bentham által megálmodott börtönterv.
Az eddigi írásainkban bemutattuk a digitális szuverenitás ígéretét, a biztonságos, privát és kontrollált otthon vízióját. De a valódi partnerség nem a rózsaszín ködös ígéreteken, hanem a kíméletlen őszinteségen alapul. Ezért most nem a Tau rendszer előnyeiről, hanem a korlátairól, a nehézségeiről és a valódi áráról fogunk beszélni.
Nincs semmi titkolnivalóm, és nincs olyan adatom, amivel kárt okozhatnának.Ez a digitális kor legveszélyesebb tévhite. A hekkerek, kiberbűnözők túlnyomó többsége nem Önt személyesen akarja támadni. Nem érdekli őket a neve, a hobbija vagy a nyaralási fotói. Őket az ajtó érdekli, amit Ön őriz. Az Ön hozzáférése.
A telefonja. Valószínűleg ez az első dolog, amit reggel megnéz, és az utolsó, amit este letesz. Benne van az élete: a barátai, a zenéi, a fotói, a titkai. Olyan, mint a legjobb barátja vagy a testének egy kiterjesztése. Divatos, gyors, és mindenre képes.
A digitális biztonsággal kapcsolatos legelterjedtebb és egyben legveszélyesebb téveszme a kockázatok hibás felmérése. A felhasználók hajlamosak a rendszereket elszigetelt silókban értelmezni: Ez a jelszó csak a céges kantin-rendszerhez kell. Ezen a felületen nincsenek pénzügyi adatok. Ha ezt feltörik, azzal nem tudnak mit kezdeni.
Tovább olvasom
A fizikai világban a személyazonosságunk egyértelműen definiált. Állami szervek által kibocsátott, szigorúan szabályozott dokumentumok (személyi igazolvány, útlevél) igazolják, hogy kik vagyunk. Ezek a dokumentumok egy központi, törvényi keretek között működő rendszer részei.
A közbeszédben a magánszféra (privacy) kérdése gyakran jogi, etikai vagy filozófiai síkon jelenik meg. Vitákat folytatunk a megfigyelés erkölcsösségéről, a jogi szabályozás szükségességéről és a személyes adatokhoz való jogról.
Gratulálunk, megvásárolta új, Wi-Fi képes okosmosógépét. A készülék csillog a helyén, és az ígéret csábító: értesítést kap a telefonjára, ha lejárt a program, távolról is elindíthat egy öblítést, és a rendszer talán még a mosószer fogyását is jelzi.
Tagadhatatlanul van valami varázslatos abban, hogy a hangunkkal irányíthatjuk a környezetünket. A smart hangszórók a futurisztikus kényelem ígéretét hozták el az otthonainkba: egy személyi asszisztenst, aki mindig készen áll.