Petőfi nem véd meg az algoritmustól: miért bűn a 19. századi romantikát tanítani a 21. századi túlélés helyett?

Az oktatás egy zéró összegű játszma. A nap 24 órából áll, a tanítási idő véges. Minden egyes óra, amit egy adott tárgynak szentelünk, egy olyan óra, amit elvettünk valami mástól. Valami olyantól, ami talán az életben maradást jelentené.

A magyar oktatási rendszer jelenlegi formájában egy muzeális bűntény. Egy olyan intézmény, ami görcsösen ragaszkodik a 19. századi nemzetépítő romantikához, miközben a diákokat védőfelszerelés nélkül löki be a 21. századi digitális húsdarálóba.

A legfájóbb, legpazarlóbb példa erre a Magyar Irodalom nevű szent tehén.

A Halott Költők Társasága vs. az élő adatbányászok

Legyünk kíméletlenül őszinték: mi a gyakorlati haszna annak, hogy egy átlagos, 14 éves gyerek bemagolja a János vitéz verselését, vagy elemezni tudja Ady szimbolizmusát?

A válasz: a nullához konvergál.

Ez egy kulturális luxus. Egy intellektuális dísz. Szép, ha van, de nem, ha a ház éppen rágyullad a lakókra. Márpedig a digitális ház lángokban áll.

Miközben a diákok órák százait töltik azzal, hogy halott emberek érzelmi világát elemezzék, a zsebükben lévő eszköz éppen valós időben profilozza őket, manipulálja a dopamin-szintjüket, és árucikké teszi a jövőjüket.

Tudják, mi az a metafora? Igen.

Tudják, mi az a metaadat? Nem.

Tudják, ki volt József Attila? Igen.

Tudják, ki az a Mark Zuckerberg, és miért veszélyesebb rájuk nézve, mint bármelyik történelmi diktátor? Nem.

Ez nem kultúraátadás. Ez cserbenhagyás.

A túlélőcsomag: mit kellene tanítani a versek helyett?

Ha lenne bátorságunk a valósághoz igazítani az oktatást, a heti 4-5 irodalomórát azonnal, gondolkodás nélkül kukáznánk, és a helyére a Digitális Önvédelem tantárgyat tennénk.

Íme a kurrikulum, amire valóban szükség lenne:

1. Irodalmi elemzés mellett: Általános Szerződési Feltételek (TOS) elemzése

Ahelyett, hogy azt találgatnánk, mire gondolt a költő, tanuljuk meg értelmezni azt a jogi szöveget, amivel éppen lemondunk a jogainkról.

Feladat: Keresd meg a Facebook szabályzatában, hol adsz engedélyt a fotóid felhasználására.

Cél: Megérteni, hogy az ingyenes szolgáltatás ára a magánszféra.

2. Verstani ismeretek mellett: hálózati topológia és protokollok

A hexameter ritmusa senkit nem ment meg attól, hogy feltörjék a Wi-Fi-jét.

Tananyag: Mi az az IP cím? Mi a DNS? Miért látja a szolgáltató, hogy milyen pornóoldalt nézel, ha nem használsz titkosított DNS-t? Mi a különbség a HTTP és a HTTPS között?

Cél: Megérteni, hogy az internet nem egy felhő, hanem kábelek és szerverek fizikai hálózata, ahol minden lépésnek nyoma van.

3. Kötelező olvasmányok helyett: a figyelemgazdaság pszichológiája

Ahelyett, hogy a Kincskereső kisködmön-ön szorongnának, értsék meg, hogyan működik a TikTok algoritmusa.

Tananyag: Dopamin-hurkok. Dark Patterns (Sötét Mintázatok). Hogyan tervezik a mérnökök függővé a felhasználót?

Cél: Felismerni a manipulációt, és képessé válni a nem-et mondásra.

4. Nyelvtan mellett: kriptográfiai alapismeretek

Az alany és állítmány egyeztetése fontos, de a privát kulcs és a nyilvános kulcs közötti különbség megértése életbevágó.

Tananyag: Mi az a végponttól-végpontig terjedő titkosítás? Miért nem biztonságos a Messenger? Hogyan működik a PGP?

Cél: Képessé válni a valódi, lehallgathatatlan kommunikációra.

Konklúzió: a romantika kora lejárt

Sokan fognak felhördülni. De hát a kultúra! A nemzeti identitás! A lélek!

A válaszom egyszerű: Halott embernek nincs kultúrája. És digitális rabszolgának nincs identitása.

Amíg a magyar oktatás a múltba réved, és a 19. századi eszményeket kergeti, addig a jövő generációját védtelenül, fegyvertelenül küldi a csatába. Olyan embereket nevelünk, akik gyönyörűen tudnak szavalni a szabadságról, miközben észre sem veszik, hogy éppen most csatolták fel rájuk a digitális pórázt.

Az irodalomóra a mai formájában egy bűnös pazarlás. Ideje lenne felébredni a romantikus álomból, és elkezdeni a túlélésre tanítani a gyerekeket.