A kontroll illúziójának újraértelmezése
Képzelje el, hogy beül egy csúcskategóriás, modern, önvezető autóba. A keze a kormányon, a lába a pedálok közelében. Az autó halad, Ön pedig élvezi a tájat. Időnként elfordítja a kormányt, rálép a gázra, és az autó reagál. A kontroll érzete teljes.
De mi történik, ha egy nap egy mérnök megmutatja Önnek a kapcsolási rajzot? És a rajzon egyértelműen látszik, hogy a kormánykerék és a pedálok nincsenek is összekötve a kerekekkel és a motorral. Azok csak dummy vezérlők, amik jeleket küldenek egy központi számítógépnek. A számítógép pedig, a saját, előre beprogramozott útvonala és a forgalmi adatok alapján, udvariasan figyelembe veszi az Ön kéréseit, de a végső döntést mindig ő hozza meg.
Ön nem vezet. Ön csak egy utas, akinek megengedték, hogy játsszon egy kormánykerék-utánzattal, hogy a kontroll illúziójában tartsa magát.
A modern digitális világ pontosan ez az autó. És Ön a megtévesztett utas.
A digitális műszerfal: a felhasználói felület, mint placebo
A kontroll illúziója nem egy elvont filozófiai koncepció. Ez egy tudatosan megtervezett, mérnöki stratégia, aminek a célja a felhasználó passzivitásban tartása.
A dummy kormánykerék (A hírfolyam): Amikor görget egy közösségi média hírfolyamot, azt hiszi, Ön választ. Ön dönti el, melyik posztot olvassa el, melyikre reagál. A valóságban Ön egy előre összeállított, gondosan szűrt menüből válogat. Az algoritmus, a központi számítógép, már rég eldöntötte, mit láthat. Az Ön választása csupán annyi, hogy a felkínált öt étel közül melyiket eszi meg, de a konyhába soha nem léphet be. A görgetés nem a felfedezés, hanem egy előre megírt forgatókönyv végrehajtása.
A dísz-kapcsolók (Az adatvédelmi beállítások): A platformok tele vannak kapcsolókkal és beállítási menükkel. Kikapcsolhatja az értesítéseket, letilthatja a helyadatokat, korlátozhatja a hirdetési preferenciákat. Ez azt az érzetet kelti, hogy Ön egy komplex műszerfalat kezel, és finomhangolja a rendszer működését. De ez egy hazugság. A legfontosabb kapcsoló, a fő árammegszakító, ami a műszerfal alatt van elrejtve, hiányzik: Ne gyűjts rólam adatot. Ne elemezd a viselkedésemet. Ne add el a profilomat. Ön állítgathatja a klímát és az ablakemelőt, de a motor működésébe és az autó úti céljába soha nem lesz beleszólása.
A pszichológiai hatás: a képzett utas
Ez a rendszer nem csupán elveszi a kontrollt. Ennél sokkal alattomosabb: megtanít minket arra, hogy ne is akarjuk a kontrollt.
A folyamatos, előre megtervezett utakon való haladás elkényelmesít. Elfelejtünk térképet olvasni, elfelejtünk tájékozódni, elfelejtünk vezetni. A rendszer lassan, észrevétlenül egy képzett utassá degradál minket, aki már nem is vágyik a kormánykerékre, mert a passzív nézelődés sokkal kevesebb mentális energiát igényel.
A kontroll illúziója a kritikus gondolkodás halála. Miért kérdőjeleznénk meg az utat, ha azt hisszük, mi magunk választottuk?
A valódi kontroll: építsd meg a saját autódat
A filozófiánk nem arról szól, hogy jobb sofőrré váljunk a mások által tervezett autóban. Nem arról szól, hogy ügyesebben tekergessük a dummy kormánykereket. Arról szól, hogy kiszállunk ebből az autóból.
A valódi kontroll az, amikor fogjuk a motort, a kerekeket, a fémlemezeket, és a saját garázsunkban, a saját szabályaink szerint építünk egy olyan járművet, ahol a kormánykerék valóban össze van kötve a kerekekkel. Ahol minden egyes csavarról tudjuk, miért van ott. Ahol az úti célt nem egy rejtett algoritmus, hanem kizárólag mi magunk határozzuk meg.
Ez a rendszer talán nem lesz olyan csillogó. Talán nem lesz benne annyi kényelmi extra. De egy dolgot garantál: amikor Ön elfordítja a kormányt, az autó valóban el fog fordulni.
A kérdés az, hogy Ön meddig elégszik meg a játék-kormánykerék tekergetésével. Vagy mikor dönt úgy, hogy a saját kezébe veszi a valódi irányítást.