Büszke vagyok rá, hogy hülye vagyok matekból: a társadalmi öngyilkosság kulturális alapjai
Képzeljünk el egy elegáns vacsorát. A társalgás közben valaki megjegyzi: Jaj, én sosem olvastam az Egri csillagokat, és azt sem tudom, ki írta a Himnuszt. A reakció garantált: döbbent csend, megvető pillantások. Az illetőt azonnal elkönyvelik műveletlennek, igénytelennek, a társadalom aljának.
Most képzeljük el ugyanezt a vacsorát, de egy másik mondattal: Jaj, én a matekhoz mindig is hülye voltam, a fizikát meg egyenesen gyűlöltem. Azt sem tudom, mi a különbség a Watt és az Amper között. A reakció? Egyetértő mosolyok, kuncogás. Ugyan, drágám, én is! Mi humán beállítottságúak vagyunk.
Ez a kettős mérce a modern társadalom egyik legveszélyesebb tünete.
Létrehoztunk egy olyan kultúrát, ahol az irodalmi és történelmi lexikális tudás az alapműveltség megkérdőjelezhetetlen része, míg a világ fizikai működésének megértése egyfajta úri huncutság, sőt, a kockák furcsa hobbija, amire egy normális embernek nincs szüksége.
A humán beállítottság hazugsága
A humán beállítottság kifejezés vált a lustaság és a funkcionális analfabetizmus legelfogadottabb eufemizmusává.
Amikor valaki azt mondja, én humán beállítottságú vagyok, valójában azt mondja: Lusta voltam megérteni a logikai összefüggéseket, ezért inkább bemagoltam az évszámokat.
Nincs baj az irodalommal vagy a történelemmel. A baj azzal van, hogy ezeket a tárgyakat a valóság megértése fölé helyeztük.
Nem tudni, mikor volt a Mohácsi vész: Szégyen.
Nem tudni, hogyan működik az elektromosság, ami a lakásodat fűti és a telefonodat tölti: Normális.
Nem ismerni egy költő szerelmi életét: Műveletlenség.
Nem érteni a kamatos kamatot vagy az exponenciális növekedést (lásd járványok): Nem vagyok matekos.
A valóság nem kérdez, hanem üt
Miért életveszélyes ez a hozzáállás? Mert a világ nem versekből és történelmi dátumokból épül fel. A világ atomokból, energiából, logikai törvényekből és biológiai folyamatokból áll.
Az a társadalom, amelyik ünnepli a reál-tudatlanságot, kiszolgáltatottá válik.
Átverhető: Aki nem érti a statisztikát és a valószínűségszámítást, azt bármilyen politikus vagy marketinges megvezeti egy szépen hangzó, de matematikailag lehetetlen ígérettel.
Cselekvésképtelen: Ha elromlik valami, a humán értelmiségi tehetetlen. Csak a szervizt tudja hívni. Nem érti a gépet, amit használ, ezért a gép rabszolgája lesz.
Döntésképtelen: Hogyan dönthetne felelősen egy társadalom az atomenergiáról, a klímaváltozásról vagy a mesterséges intelligenciáról, ha a szavazópolgárok (és a döntéshozók!) többsége büszke arra, hogy nem érti a fizikát?
Az új alapműveltség
Ideje lenne újradefiniálni az alapműveltséget.
A 21. században nem az a művelt ember, aki fejből tud idézni Shakespeare-től. Az a művelt ember, aki:
Érti, hogyan működik az internet, és mi történik az adataival.
Képes értelmezni egy grafikont anélkül, hogy manipulálnák.
Tudja, mi a különbség a vírus és a baktérium között.
És igen, érti, hogy a konnektorban nem varázslat van, hanem elektronok áramlása.
Aki ezeket nem tudja, az lehet, hogy nagyon szépen tud beszélni a világról, de valójában nem ezen a bolygón él. Csak egy turista a valóságban, aki a mérnökök és tudósok által épített infrastruktúrán élősködik, miközben lenézi azokat, akik működtetik azt.
A fizika nem választható tárgy. A fizika a törvény. És a törvény nem ismerete nem mentesít a következmények (például az áramütés vagy a társadalmi összeomlás) alól.