A digitális analfabétizmus katedrája:
A magyar digitális oktatás csődje

Létezik egy hivatalos narratíva. A 21. században a digitális írástudás és a digitális kompetencia a közoktatás legdivatosabb, leginkább félreértett és leginkább kiüresített hívószavaivá váltak. Büszkén verjük a mellünket, ha egy diák képes egy PowerPoint prezentációt összekattintgatni, vagy ha magabiztosan kezeli a közösségi média felületeit. De ez nem írástudás. Ez nem kompetencia.

A magyar oktatás nem a digitális tudatosság temploma. Ez a digitális analfabétizmus katedrálisa. Egy olyan hely, ahol a gyerekeket nem gondolkodó polgárokká, hanem digitális jobbágyokká nevelik.

És ez nem egy hiba a rendszerben. Ez a rendszer tökéletes működése.

1. A Word-ikon tologató képzés

A jelenlegi digitális oktatás egy tragikus színjáték. A hangsúly a hogyan-on van, a miért teljes és szándékos figyelmen kívül hagyásával. Mi ma a digitális írástudás egy magyar iskolában? Azt jelenti, hogy a diák megtanulja, melyik ikonra kell kattintani a Microsoft Wordben a szöveg középre igazításához. Azt jelenti, hogy tud egy PowerPoint prezentációt összerakni áttűnésekkel. Azt jelenti, hogy tud e-mailt küldeni a Gmail felületén.

Ez nem írástudás. Ez betanított majommunka.

Olyan, mintha az autóvezetést úgy tanítanánk, hogy a diákoknak meg kell tanulniuk a műszerfal összes gombjának a helyét egy adott típusú autóban, de soha nem mondjuk el nekik, mi az a motor, hogyan működik a fék, vagy hogy az autó minden egyes métert naplóz és jelent a gyártónak.

A rendszer nem a működési elveket tanítja, hanem a felhasználói felületek használatát. Ezzel pedig egyetlen dolgot ér el: tökéletes, élethosszig tartó függőséget teremt a zárt, fekete doboz szoftverek iránt. A diák nem azt tanulja meg, hogyan írjon egy dokumentumot, hanem azt, hogyan használja a Word-öt. A kettő között egy univerzum a különbség.

2. A kritikai gondolkodás kivégzése

A jelenlegi oktatási modell legfőbb bűne a miért? kérdésének a teljes kiirtása. A rendszer nem jutalmazza, sőt, gyakran bünteti a kíváncsiságot.

Egy diák ma nem teszi fel a kérdéseket, amelyek a valódi digitális tudatosság alapját képeznék:

Miért ingyenes a Gmail és a Facebook? Mi a valódi üzleti modell?

Hová kerülnek az adataim, amikor rákattintok az Elfogadom gombra?

Hogyan működik a felhő? Tényleg egy misztikus felhő, vagy csak egy másik cég számítógépe egy távoli országban?

Miért bízhatnék meg egy fekete doboz szoftverben, aminek a kódját soha nem láthatom?

Ezek a kérdések nem képezik a tananyag részét. Mert ha képeznék, a diákok elkezdenének gondolkodni. És egy gondolkodó felhasználó a legrosszabb vásárló.

3. A Hacker mentalitás elfojtása

A mi kultúránkban a hacker egy szitokszó. Egy bűnözőt jelent. A valóságban a hacker mentalitás a mérnöki zsenialitás és a tudományos kíváncsiság legtisztább formája. A hacker az, aki nem fogadja el a dobozt adottnak. Szét akarja szedni. Meg akarja érteni. Látni akarja mi van a motorháztető alatt.

A magyar oktatás ezt a mentalitást csírájában fojtja el.

A hülye gyerek, aki a gép előtt kockul, aki a játékok kódját bütyköli, aki egyedi rendszereket épít, aki megkérdőjelezi a gyári beállításokat - ő a rendszer szemében egy problémás, fegyelmezetlen elem. A jó tanuló az, aki szépen, csendben megcsinálja a PowerPoint prezentációt, ahogy a tanár kérte.

A rendszer a megfelelést jutalmazza, nem az innovációt. A passzív felhasználót, nem az aktív alkotót.

4. A hiányzó kurrikulum: Amiről soha nem beszélünk

Mi az a valódi, 21. századi digitális írástudás, ami teljesen hiányzik a tantervből?

1. A rendszer működése: Az alapok. Mi az az IP-cím? Mi az a DNS, és miért jelenti a lekérdezéseinek naplózása a böngészési előzményeinek a naplózását? Mi a különbség a TCP és az UDP között? Mi az a titkosítás, és miért nem ér semmit, ha a végponton (kliensoldalon) már a titkosítás előtt hozzáférnek az adatokhoz? Amíg egy diák nem érti az internet alapvető protokolljait, addig csak egy utas egy olyan hajón, aminek a működéséről fogalma sincs.

2. Az üzleti modell megértése: A legfontosabb lecke: Ha egy szolgáltatás ingyenes, akkor te vagy a termék. Meg kell tanítani, mi az a profilalkotás, hogyan működik a célzott hirdetés, és hogyan válnak a személyes adataink a világ legértékesebb nyersanyagává. Meg kell érteniük, hogy a kényelem és az ingyenesség a digitális kapitalizmus legprofibb csalétkei.

3. Kritikus gondolkodás és forráskritika: A hogyan ismerd fel a phishing e-mailt? csak a jéghegy csúcsa. Meg kell tanítani őket a social engineering pszichológiájára, a dezinformációs kampányok működésére, a Dark Patterns manipulatív felhasználói felületeinek felismerésére. Képessé kell tenni őket arra, hogy minden online információt gyanakvással és kritikával kezeljenek.

4. A szabadság eszközei: És ami a legfontosabb: meg kell mutatni nekik az alternatívát. Meg kell tanítani, mi az a nyílt forráskód (open source), és miért jelent az átláthatóság nagyobb biztonságot, mint a titkolózás. Meg kell mutatni nekik a saját üzemeltetés (self-hosting) lehetőségét, hogy megértsék, a felhő nem egy elkerülhetetlen sors, hanem egy választás. Meg kell tanítani őket arra, hogy a technológia nem csak egy fogyasztási cikk, hanem egy alkotói eszköz. Hogy a fogyasztóból válhatnak építővé.

A végeredmény: Egy nemzetnyi digitális bérlő

Ennek a tudatosan felépített rendszernek a végeredménye egy olyan társadalom, amely tele van digitális bérlőkkel, akik azt hiszik, hogy tulajdonosok.

Azt hiszik, az övék a fiók, amit egy cég bármikor letilthat.

Azt hiszik, az övék az adat, amit a cég bármikor elemezhet és eladhat.

Azt hiszik, ők választanak, miközben egy algoritmus által szűrt valóságban élnek.

Ez a rendszer termeli ki azokat az embereket, akik nem értik a Chat Control valódi veszélyét, akik elhiszik a nincs mit takargatnom hazugságát.

A magyar oktatási rendszer nem elromlott. Ellenkezőleg. Tökéletesen működik. Tökéletesen teljesíti a valódi, ki nem mondott küldetését: egy engedelmes, kritikátlan, a technológiától függő, könnyen manipulálható fogyasztói réteg kitermelését a globális digitális gazdaság számára.

A probléma nem az, hogy nem tanítanak. A probléma az, hogy pontosan arra tanítanak, amire a rendszernek szüksége van. És a rendszernek nincs szüksége szabad, gondolkodó, szuverén polgárokra.

Konklúzió: A lázadás szükségszerűsége

A változás nem a közoktatás rendszeréből fog elindulni. A rendszernek nem érdeke, hogy kritikusan gondolkodó, a saját adataik felett uralkodni akaró polgárokat neveljen. A rendszernek engedelmes felhasználókra van szüksége.

A valódi változás csak alulról jöhet. Azoktól a rendszerhibáktól, azoktól a mérnököktől, hekkerektől, gondolkodóktól, akik megértették a játék valódi természetét. A mi feladatunk nem az, hogy a tömegeket meggyőzzük. A mi feladatunk az, hogy megépítsük a menedékeket, a szuverén szigeteket, és megmutassuk a példát.

Az oktatás kudarcot vallott. A digitális önrendelkezésért folytatott harc most kezdődik. A kérdés az, hogy Ön a felhasználók vagy az építők táborát erősíti-e.