A digitális pletyka:
hogyan beszélnek a hátunk mögött az online szomszédaink?
Képzelje el, hogy egy kisvárosban vagy egy faluban él. Mindenki ismer mindenkit. A postás, a boltos, a pék, a szomszédok. Minden nap látják, mikor indul el otthonról, hova megy, kivel találkozik, mit vásárol.
Most képzelje el, hogy ezek az emberek minden este összeülnek a helyi kocsmában, és egy hatalmas naplóba feljegyzik, amit aznap Önről láttak.
A postás: Ma kapott egy levelet a banktól és egyet az orvosától. Valószínűleg pénzügyi vagy egészségügyi problémái vannak.
A boltos: Tegnap este drága bort és csokoládét vett. Valószínűleg ünnepelt, vagy csak vigasztalódott.
A szomszéd: Már megint későn ért haza a munkából. Biztosan gondok vannak a munkahelyén.
A könyvtáros: Az utóbbi időben sokat olvas a válásról és a költözésről.
Külön-külön ezek csak apró, jelentéktelen megfigyelések. De együtt, egy közös naplóban összegezve, egy elképesztően részletes, intim és gyakran téves képet festenek az Ön életéről. Ez a pletyka.
A modern internet pontosan így működik. Csak a szomszédok neve más, és a kocsma egy globális, láthatatlan adatközpont.
A digitális szomszédság: kik pletykálnak rólunk?
Minden egyes online szolgáltatás, amit használ, egy kíváncsi szomszéd, aki a kerítésen át leskelődik.
A keresőmotor (Google): Ő a mindentudó pletykafészek. Ismeri a legtitkosabb kérdéseinket, a félelmeinket, a vágyainkat. Pontosan tudja, milyen betegség tüneteire kerestünk rá éjjel kettőkor.
A közösségi média (Facebook, Instagram): Ő a társasági élet krónikása. Tudja, kik a barátaink, hova járunk szórakozni, mit gondolunk a politikáról. Még azt is tudja, hogyan néz ki a nappalink.
Az internetszolgáltató (ISP): Ő a diszkrétnek tűnő, de mindent látó portás. Nem tudja, miről beszélünk a lakásban, de pontosan feljegyzi, ki és mikor látogat meg minket.
Az online boltok (Amazon, stb.): Ők a kukánkban turkálnak. Pontosan tudják, mit fogyasztunk, milyen márkákat szeretünk, mennyi pénzt költünk.
Ezek a szomszédok pedig nem tartják meg maguknak az információt. A színfalak mögött folyamatosan pletykálnak egymással. Összekötik az adatokat, megosztják a megfigyeléseiket, hogy egy egyre pontosabb és részletesebb profilt, egy digitális pletykalapot hozzanak létre rólunk.
A pletyka célja: nem csak a puszta kíváncsiság
A falusi pletyka gyakran csak unaloműzés. A digitális pletykának azonban mindig üzleti célja van. A rólunk összegyűjtött információt felhasználják, hogy:
Eladjanak nekünk dolgokat: Ha a pletykából kiderül, hogy szomorúak vagyunk, olyan hirdetéseket mutatnak, amik gyors boldogságot ígérnek.
Befolyásolják a döntéseinket: Ha tudják, hogy bizonytalanok vagyunk egy politikai kérdésben, olyan cikkeket és véleményeket tolnak az arcunkba, amik a számukra kedvező irányba terelnek.
Felmérjék az értékünket: A pletyka alapján döntenek arról, hogy mennyi hitelt kaphatunk, vagy milyen áron kínáljanak nekünk egy repülőjegyet.
Hogyan védekezhetünk a digitális pletyka ellen?
A megoldás nem a teljes elvonulás a digitális faluból. A megoldás az, hogy megtanulunk lehúzott redőnyök mögött élni.
A filozófiánk az, hogy a lehető legkevesebb információt adjuk ki magunkról a kíváncsi szomszédoknak.
A láthatatlan ház: Egy olyan hálózati beállítást hozunk létre (dinamikus VPN), ami elrejti, hogy Ön melyik utcában (weboldalon) jár. A portás (ISP) csak annyit lát, hogy Ön elhagyja a házat, de nem tudja, hova megy.
A hangszigetelt szobák: A kommunikációját (saját csevegőszerver) és a legféltettebb emlékeit (saját fájlszerver) a saját házán belül tartjuk. A szomszédok nem hallják, miről beszél, és nem látják a családi fotóalbumot.
A névtelen levelezés: Olyan eszközöket használunk, amik megakadályozzák, hogy a postás (a levelező szolgáltató) elolvassa a leveleinket.
A digitális világban Ön döntheti el, hogy egy nyitott könyvként él egy pletykás faluközösségben, vagy egy diszkrét, tiszteletet parancsoló úrként a saját, privát birtokán.
A kérdés az, hogy Ön meddig hagyja, hogy mások beszéljenek a háta mögött.